László László ( Gyógyultak )
Jelenlegi helyezés: 143
Összesen: 12870 pont
Értékelje a Gyógyultat: (4 óránként szavazhat)
Látogatók száma:
3987 pont(30 percenkénti látogatások száma)
Szavazatok:
8883 pont (890 db szavazat)Videók:
0 pont (0 videó)Fotók:
0 pont (0 fotó)
Összesen: 12870 pont
(Szavazat pontok+Látogató pontok+kép pontok+videó pontok)
Gyógyítók / betegség
Magamról
N. László vagyok. A problémám akkor kezdõdött, amikor egy új autót vettem. Félelmek, rosszullétek keserítették meg a napjaim. Autóvezetés közben azt tapasztaltam, amikor levettem a gázról a lábam, tovább ment a kocsi. Nyomta a gázt „valaki”. Úgy éreztem, a kormányt is fogja valaki. Félre kellett állnom a kocsival, ilyenkor fél perc elteltével megszûnt ez a jelenség, de számtalan esetben elõfordult. Féltem már egyedül menni a kocsival, holott azelõtt éjjel és hajnalban is vezettem (a korábbi kocsit), de ezzel az új kocsival féltem elindulni egy hosszabb útra. Mindig valakit vittem magammal.
Odahaza, ha sötét volt, mindig iszonyt éreztem, amikor kimentem éjszaka, vagy hajnalban az udvarra. Félelmet éreztem ilyenkor. Érdekes, nyomasztó érzés volt. Soha nem éreztem ilyet gyerekkorom óta. Amikor ezt az új kocsit megvettem, akkor érkezett ez a jelenség, probléma. - A kocsiban, amikor levette a gázról a lábát olyan érzése volt, mintha ott ülne valaki? - Szabályosan nyomta „valaki” tovább a gázt! Ment tovább az autó! Ez nem egyszer, nagyon sokszor így történt. - Most a túlvilágra engedtük az önhöz kötõdött szellemet. Könnyebben érzi magát? - Igen! Korábban ezt a gondomat el sem tudtam volna mondani, belegabalyodtam volna. Régebben, ha valakivel errõl a gondomról beszéltem, a szellem mindig megzavart, olyan volt, mintha fojtogatna. Nem tudtam befejezni a beszélgetést, ha az autóval kapcsolatos eseményeket felhoztam. Most ez egész más, el tudtam mondani gondjaimat. - Ez csodálatos! - A szellem elengedés elõtt olyan furcsaságok történtek velem, hogy a számomra ismerõs helyeken, ahol már 30-40 éve jártam, idegennek, ismeretlennek tûntek. Sokszor ilyen gondolatok keringtek bennem: Miért élek én? A legjobb volna meghalni. - Öngyilkosságot elkövetõ szellem volt Önnel. - Nem gondoltam öngyilkosságra, csak ezek a gondolatok jártak a gondolataimban: Minek élek én már? - Ezt a szellem sugallta, aki Önnel volt! Az autóval együtt vette meg a szellemet. - Nem szerettem az autót, már akkor sem, amikor megvettem. Bonyolult volt a megvétele is. Az egész autóvásárlás egy nagy tortúrával járt, gondoltam már nem veszem meg. Mivel le volt elõlegezve, az elõleget nem kaptam vissza, ezért szinte kényszerbõl vettem meg. Volt egy olyan érzésem, mintha valaki meg akarta volna akadályozni, hogy ne vegyem meg ezt az autót. Mégis megvettem. - Most, miután a túlvilágra engedtük a szellemet, jobban érzi magát? - Igen, vidámabb vagyok! Mintha fiatalabb lennék! Míg a szellem velem volt, olyan érzéseim voltak, mintha nem a saját gondolataimat teljesíteném, nem azt csináltam, amit én akartam. A kocsivezetéssel kapcsolatban még elmondanám, hogy a lakhelyemen gyakran a jobbra kanyarodó sávba álltam, holott nekem az egyenes irányú sávban kellett volna továbbhaladnom. Nem kell az autótól megszabadulnom? - Nem! A szellem a túlvilágra került!
