Csodálatos gyógyulások

Bodor Ivett vagyok, Szlovákiában, Füleken lakom.

Öt éve vagyok a Szellemi Iskola tanítványa. Ezúttal szeretném veletek megosztani életem történetét, hogy másokkal is tudassam, van kiút, akármilyen nehéz helyzetben is vagyunk, csak akarni kell.

1992-ben, 29 éves koromban egy nagy balesetet szenvedtem, combnyak-, és combcsonttörésem volt. Három mûtét következett ezután és sok-sok fájdalom, szenvedés. Csak gyógyszerekkel és injekciókkal tudtam úgy-ahogy létezni. Mivel a baleset által rövidebb lett a lábam 3 centiméterrel, elferdült a hátgerincem, a derekam is tönkrement.  Kezdett romlani a bokám, késõbbiekben a térdem is meg kellet mûteni. Közben teltek az évek, az állapotom csak rosszabb lett, fájdalom nélkül szinte nem volt egy percem se.

Az orvosok megtettek minden tõlük telhetõt, de a fájdalom csak nem szûnt, azt mondták, hogy a korral ez csak rosszabb lesz. Már mûcsuklóval ijesztgettek. Közben jött a többi probléma is, köztük a lelki bajok. Nagyon nehéz volt belenyugodni a helyzetembe, hogy fiatalon már nekem így kell élnem, de hát semmi jóval nem biztattak. Ez így ment 15 évig.

Kovács - Magyar Andrást már a kilencvenes évek elejétõl ismertem, amikor a Magyar Televízióban voltak vele riportok a csontkovácsolásról. Már akkor felfigyeltem rá. Ha tehettem, mindig megnéztem a tevékenységérõl szóló mûsort. De egy idõ után nem szerepelt a televízióban. Néhány évvel ezelõtt (2005-ben), nagy örömömre rábukkantam a Budapest TV-ben, ahol élõ adásai voltak.

Akkor elhatároztam, hogy a Budapesten mûködõ Gyógyító központjába elvisszük a lányunkat, mert szemproblémái voltak. Nagyon romlott a látása. Azért nem magam gondjaival készültem hozzá, mert úgy gondoltam, ha az orvosok azt mondják, az állapotom már így marad, nem lehet rajta javítani, sõt a korral majd csak romlik, hát így én már ebbe bele is törõdtem. Elmentünk a lányommal, és nagy meglepetésünkre a Gyógyító központ ellõtt találkoztunk Andrással. Éppen akkor érkezett õ is oda (nem hiszem, hogy véletlen volt, véletlenek nincsenek). Odajött hozzánk, bemutatkozott, és megkérdezte, mi járatban vagyunk (ezt sem értem a mai napig, honnan tudhatta, hogy a gyógyító központba megyünk, hisz nem a központ elõtt álltunk meg) Elmondtam, hogy a lányommal jöttünk, és õ azt felelte, hogy menjünk fel, már biztos várnak. Ezután odafordult hozzám és azt mondta:

“Jöjjön el ön hozzám, az iskolámba, ott megtanulja ezeket a módszereket és ön gyógyítani fogja tudni a családját.”

Nekem ez olyan volt mind egy álom (s még akkor nem is tudtam milyen csodák várnak rám), ez volt minden vágyam. Ha András nem hív meg, én magamtól sohasem mertem volna elmenni.

Felmentünk a Gyógyító központba, ahol Hegedûs Mária fogadott bennünket. Megnézte az auránkat, és rögtön megállapította, hogy én vízér sugárzásában fekszek (ettõl volt az  izületi gyulladásom), és hozzám volt kötõdve egy létközben rekedt szellem. De ami megdöbbentõ volt a számunkra, Mária azt is elmondta, hogy a lányunk a szellemeket kicsi kora óta látja, de már ekkor a lányunk 14 éves volt. Ez igaz, kicsi korában árnyaknak nevezte õket. A lányunkat energiával kezelte. A szemromlása megállt, sõt egy dioptriával gyengébb szemüveg kell neki, és nem romlik tovább a látása.

Kimérettük a lakásunkat a Gyógyító Központ szakembere által, és földsugárzás-mentes helyre helyeztük a fekhelyünket, mert mindegyikünk földsugárzásban feküdt.

A szellemeket a lakásban mi is éreztük, nemcsak a lányunk. Néha hideg hullámokat, mozgást, én még hangokat is hallottam. Megkértük Hegedûs Máriát, hogy segítse vissza a  túlvilágra a lakásunkban rekedt szellemeket és a hozzám kötõdött szellemet is. Szellem - elengedés közben a lakásunkban különös élményben volt részünk. Amikor Mária át akarta segíteni a szellemet a túlvilágra, rettenetes bûzt éreztünk (égett hús szagot). Elõször azt hittük, mivel az ablak nyitva volt, biztos kintrõl jön be, de nem így volt.  Marika elmondta, hogy ez egy török katona szelleme volt. Ez nekem akkor hihetetlen volt. De amikor hazajött a férjem, és kérdezte, mi történt, elmondtuk neki a gyerekeimmel, hogy mit éltünk át. A férjem ezen nem csodálkozott. Csak annyit mondott, hogy ezen a területen, ahol a lakásunk van, régen török táborok voltak. A szellem - elengedés után különös csend lett a lakásban.

Kovács – Magyar András csontkovácsolással kezelt. Mivel évekig erõs migrénes rohamokban is szenvedtem, a nyakcsigolyákat is helyre kellet rakni. Kezelések után ezek a rohamok is megszûntek. Miután kifeküdtem a földsugárzásból, már pár nap elteltével éreztem a javulást.

Elkezdtem a Szellemi Iskola kurzusait látogatni. Egy csoda volt a számomra. Az iskolában megtanultam az energiákkal bánni, András bevezettet egy olyan csodálatos világba, amit elmondani nagyon nehéz, ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia. Õ valójában az élet iskoláját tanítja, azt a valóságot, ami körülvesz, csak elfelejtettük érezni és látni. András segít kinyitni a szemünket, hogy újra lássunk. Ne csak nézzünk, de lássunk is.

Minden kurzuson egy csodában vettünk részt. Nekem nagyon nagy élmény volt, amikor bioenergiával tudtam segíteni másokon. A talpreflexológia és a szellemgyógyászat érdekel a legjobban. Az utóbbi egy csoda, de míg az ember nem éli át, nem tudja, mirõl szól. Talán azért is érdekel a legjobban a szellemgyógyászat, mert általa gyógyultam meg.

Az iskolában, a  szellemgyógyászati kurzusokon sikerült szellemszinten kicserélni a combcsontomat. Amikor András a színpadon hasonló betegségben szenvedõ embereket gyógyított, mint amilyen nekem volt, én magamon ugyanúgy végeztem a szellemgyógyászati mûtét. Sikerült! Az idõ múlásával észrevettem, hogy már nincs fájdalmam, letettem a mankót, mert szükséges volt a járásomhoz, nem kellet gyógyszer. Azt vettem észre, és mások is megfigyeltek rá, hogy már nem sántítok.

Újabb csodálatos gyógyulás történt velem tavaly nyáron, a nyári táborban. Már több mind egy éve sarkantyúm lett, rettenetes fájdalmam volt. Elhatároztam, hogy a táborban a szellemgyógyászati kurzuson, szellemmûtéttel kicserélem a sarkam. Sikerült. Már a tábor után egy pár napra éreztem a javulást, utána egészen elmúlt a fájdalom, és azóta sem fáj.

Végre, a balesetemtõl 16 év eltelte után elkezdhettem normális életet élni, gyógyszerek nélkül (négy éve egy tablettát sem kellet bevenni), nincs fájdalmam. Ami a legnagyobb csoda, hogy 16 év után munkába léphettem. Megnõtt az önbizalmam (a betegségem azt is elvette), egész más ember lettem András által. Tudom, hogy a találkozásom Kovács - Magyar Andrással nem volt véletlen, õ segített nekem kitörni a betegségembõl, és az általa vezettet Szellemi Iskolában megtanulhattam ezeket a csodás dolgokat, amik segíttetek rajtam.

Ami legjobban igazolja a felépülésemet, hogy a kezelõ orvosom is megkérdezte, hogy mi történt velem, mitõl lett ilyen jó az állapotom. Elmondtam, hogy hol és ki által gyógyultam meg.

A férjemet csontkovácsolással kezelte Kovács - Magyar András, Kovács Péter és Gergics Tibor. A fiamat is kezelték csontkovácsolással, Kovács Péter és Pintér Mirko, Dr. Dénes Tibor. Elégé hátfájós, és mivel többször is megtapasztalta András által kifejlesztett nem mindennapi gyógyítási technikákat, és persze volt lehetõsége végignézni az én felépülésemet, megtapasztalta a szellem visszasegítését a túlvilágra, megkértem õt, mivel egy szlovák TV társaság riportere (JOJ TV) hogy forgasson Andrással riportot az õ csodás gyógyítási módszereirõl.

Szerettem volna tudatni a Szlovákiában élõ emberekkel, hogy van egy csodás gyógyító, remek ember, aki által, és akinek a gyógymódjai által már több százezren gyógyultak meg. A JOJ TV Andrással készített riportokat többször sugározta, fõ adásban, sõt a TV híradókban is. Nagy volt a visszhangja az országban.

Nagy megtiszteltetés a számomra hogy továbbra is tanulhatok Kovács - Magyar András iskolájában. Rendszeresen eljárunk a családommal a felújított szent helyekre, Szentkútra és Szurdokpüspökire, ahol érezni a gyógyító erõket.